Bemutatkozás
„A jó élethez fénylő emberek kellenek. Akik mellett jó lenni. Mert gyógyító a fényük, nyugtató a lelkük és szerető a szívük.”
(Lippai Mariann)
1979. június 29-én születtem a Vas megyei Celldömölkön, ahol jelenleg is élek a férjemmel, Pintér Imrével. Büszke édesanya is vagyok, 24 éves fiam, Barnabás is a közelünkben telepedett le. Eredeti végzettségem szerint óvodapedagógus vagyok, a mindennapokban pedig a Csipi Csu-Pi játszóházunk szakmai vezetőjeként tevékenykedem.
Hogyan születnek a történetek?
Ha teljesen őszintén, szépítés nélkül beszélek az írásról, azt kell mondanom, hogy a folyamat nem az én érdemem.
Csodálattal tölt el Isten végtelen türelme és jelenléte az életemben.
Néha elcsíp egy-egy pillanatra a mindennapok sűrűjében – legyen az pár óra vagy csupán néhány perc –, én leülök a billentyűzet elé, leírom, ami jön, és megyek tovább.
Nem végzek előzetes kutatómunkát, nem tervezem meg tudatosan a cselekményt. Csak hagyom, hogy áramoljanak a gondolatok, még ha magam sem tudom, honnan indulnak és hová vezetnek.
A könyv küldetése
Vágyom-e a sikerre? Őszintétlenség lenne tagadni, hiszen mindannyian vágyunk az elismerésre. De én nem a saját dicsőségemet keresem: Istent szeretném sikerre vinni az emberek életében. Mit érne a földi siker, ha Közben Őt kizárnám a folyamatból?
Istenem, készen állok! Karöltve Veled, induljon ez a könyv az útjára. Mindent megteszek a terjesztéséért, hogy minél több emberhez eljuthass, és gyógyíthass a sorokon keresztül.
Uram, Te csak mondd, mi a terved?
Gyermekeim!
A tervem veletek nagyon egyszerű: boldognak látni Benneteket. Mindenki számára más az út, mások az útjelzők, de a cél ugyanaz. Néha szavak, néha illatok, érzések formájában küldöm a jelet, hogy itt vagyok. Mindenki láthatna, érezhetne és hallhatna engem, csak saját maga zárja el a csatornáit felém.
Helyetted nem cselekedhetek. A sugárzásom mindenkié, ahogy a nap sugarai is. De nem mindenki kér a napsütésből sem – valaki a sötét szobát kedveli inkább. Ne rángass ki erővel senkit sem a fényre! Ha te vágysz rá, magad menj ki oda. Te onnantól sugározni fogod a napfény melegét. Fényed sokak számára elviselhetetlen lesz, de többen lesznek azok, akik felfigyelnek a fényed melegére. Te csak sugározz!
Ne tekints senkire gyanakvóan, engedd mindenkinek a saját útját járni. Azonban arra is vigyázz, hogy itt a földön élsz: a túlzó napsütés is veszélyes lehet. Sose felejtsd el, hogy kell a napsütés után az árnyék is, ahogyan ez az életetekben is van.